A vágányok modulalapra rögzítésével még nem ért véget a vágányépítés művelete. Több lépcsőben fogjuk elérni az élethű, használt, napszítta vágányzatot.
Az első probléma máris az, hogy a gyári műanyag talpak sötétbarna és csillogó felülete illúzióromboló. A legritkább esetben lehet ilyen frissen berakott
talpat látni és ennek a modulnak a témájánál pedig közel száz éves talpakkal lehet találkozni. Ezért antikolási próbákkal kezdtünk. A legélethűbb
eredményt két lépcsőben véltük elérni. Az első művelet a talpak kifakítása nagyon felhigított Humbrol 28 matt festékkel. Ezután úgy néz ki mintha a
vágányt leöntötték volna fehér festékkel. Ezt a felüleletet kell majd később visszabarnítani olyan mértékben ahogy a valóságban is van. Erre a célra a
Revell 84 festéket használjuk majd.
Amikor ez kész lett jöhetett a sínszálak "rozsdásítása". Mondanom sem kell, mennyire csúnyán néz ki a fényesen csillogó nikkelezett sín. Sajnos nincs
a festékgyártók kínálatában ilyen szín, ezt nekünk kellett kikeverni. A legegyszerűbben csináltuk: kerestünk egy jó régi, sokat használt pályát (nem volt
nehéz) és elhoztunk róla egy rozsdával vastagon bevont ágyazatkövet. A festéket ennek a felületén látható rozsdának a színéhez hasonlóra kevertük.
Két színt használtunk: Revell 82 és 83. A 83 ból kellett több, talán kétharnad- háromnegyed résznyi. A festéket 5/00 Italeri ecsettel vittük fel, ez majdnem
a legvékonyabb tűecset.
A peronszegély Diósjenőn régi bontott betontalpakból áll. Ennek modellezéséhez a Fleischmann (ex-Roco) flexibilis (a merevebbik fajta) sínszál talpait
használtuk. Mivel ez faerezetű talp, ezért kissé át kellett alakiítani beton hatásúra. Ehhez a már ismert Humbrol 28 -as festéket használtuk.